[Friss hozzászólások] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
| kedves r. tudod a rózsa és a "csöpögés" a valentin nap miatt van, ami nemsokára itt lesz, utánna majd lesz változás. ha vmi nem teccik, nem kell idejárni (Totya) |
| Hát ahogy elnézem...! csökkent az imagód Toty! ne bacc! Csodálkozol? ez a rózsás gány az oldalon...borzalmas! Csinálj már valami normálisat. Na és perce stylust is válthatsz, mert nagyon csöpőg itt minden. r. |
| és persze ide is írhattok, mindent :DD |
| Látom egyre jobban feljődik az oldal. Tök jó! És így is legyen:DD Kati |
| ehh......ha így folytatjátok lehúzhatom a rolót :PP ha akarjátok, máris bezáthatom az egész honlapom!! (Totya) |
| Lencsében gazdak boldog új évet kívánok:))
B.Ú.É.K.!!! |
| BOLDOG ÉS SIKEREKBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDEN EGYES HONLAPLÁTOGATÓMNAK!!!!!! Remélem következő évben is megmaradtok hű és gyakori látogatómnak. Találkozunk 2006-ban. BÚÉK 2006! :D (Totya) |
| Nem tom miért ilyen összemosott a vers nah majd kitalálok vmit .PPPP Nem é írom hanem a haverjaim meg én is bele bele irogatok szal érted :)))) |
| Hiába a sok szenvedés,
ha a végén elmúlik a szenvedély,
s hiába gyűlik könny a szemedbe
ha a véred az ereidből lefolyik tenyeredbe,
s akkor lesz már igazán vége,
mikor rájössz mennyire fáj már elfelejtve,
mikor este a sötétben lágyan hozzád búj,
s füledbe kedves szavakat súg..
s már az ágy is hideg este,
s párnák közt szomorúan Őt kereste...
Ez egy szomorú lány verse,
kinek annyi a bűne,
hogy egy foglalt szívet akart hordani,
szívéhez szegezve........
|
| ki írja ezeket a verseket? te Zita? (Totya) |
| Sötét van kinn, ha felnézel az égre,
Egy fényes csillag ragyok le a mélybe,
Én vagyok az, s tudom, hogy látsz,
Mindegy, hogy hol vagy én vigyázok rád,
Vigyázom léptedet, s minden érzésedet,
Hogyha akarod veled is élhetek,
Szeretlek örökké, s te is szeress engem,
Ez minden vágyam, tudnod kell neked,
Te vagy az álmom, melletted ébredek,
Nélküled az életem soha nem élhetem,
Maradj velem, mert nélküled semmi vagyok,
S ha nem vagy velem inkább meghalok.
|
| MINDENKINEK KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!!!!! (Totya) |
| (és ez sokkal jobb mint az elöbbi utánzat szánalmas aki az én nevemben így elmeri küldeni szeretett totyi fiamat....kaptok ám a pofátokra...!!!!!! :S) |
| Elhagytad te ezt a lányt,ki szeretett téged,
Halálával írom neked ezt a kis levelet.
Szeretett ő téged,de nem bírta tovább,
Eltökélte hát,hogy megöli magát.
Kisétált a temetőbe,s leült egy kőre,
S visszagondolt az elmúlt időkre.
Gondolkodás közben kicsordult a könnye,
S mikor lepergett elötte a múltja,
Elővette kését s a szívébe szúrta.
Lerogyva egy kőre annyit mondott csendesen:
-Szerettem egy fiút,s ezt érte tettem!
Aztán nem szólj.elszállt a lelke,
S testét a föld örökre eltemette...
Odakinn a temetőben elcsendesült minden
Csak a szél susogta csendben:
-Nem ezt érdemelte!
Gyere ki a temetőbe ahova engem temettek,
Ne zavard zokogással messze szálló lelkemet!
Síromra ne hozz,csak egy szál virágot,
Ezért én neked mindent megbocsátok!
Holdvilágos nyári éjen Te is fogsz majd sírni,
Kisétálsz a temetőbe síromat megnézni.
Síromon 1 kismadár panaszosan zengi:
"Itt nyugszik ki veled boldog akart lenni" |
| Csendes éjszaka szivem sír,
Üres, elhagyatott ez a sír!
Kinzó érzések gyötörnek rég,
Elhagyott a sugárzo boldog lét!
Egy fiut szerettem, én,
Ki szemembe volt a fény!
Álmodtam reményt,
S álmodtam szenvedélyt!
Álmodtam én vele,
Ki a szivembe rejtezett!
Minden éjjel vele éltem,
Minden percbe vele égtem!
Nem tart hát sokáig ez az érzés,
Mert eljött a hajnal ki nekem a vég!
|
| |
Szép tündérország támad föl szívemben,
ilyenkor decemberben.
A szeretnek csillagára nézek,
megszáll titkos, gyönyörű idézet,
Ilyenkor decemberben.
Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
behegesztem a sebet a szívemben,
és hiszek újra régi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
És valahol csak kétkedő beszédet
hallok, szomorúan nézek,
a kis Jézuska itt van a közelben,
legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben!
Zita..mindenkinek előre is boldog karácsonyt!!!! Főleg neked szeretett totya fiam :)) | |
|
Attól, mert nem beszélsz rólam, még nem vagyok halott,
Élek és félek és egyedül vagyok.
látom, hogy kék az ég, s érzem a szelet,
de már semmi sem jó, mint régen veled.
attól, hogy sírok, még nem vagyok gyenge,
Élvezd, hogy kínzol és ebbe halok bele.
szorít az idő, bár tudom már elkéstem,
egy hónap van még és meghal bennem minden.
meghal bennem minden és bárcsak én is meghalnék,
felvágott erekkel az ágyadon feküdnék.
te benyitnál csendesen és észrevennél engem,
Így megtudhatnád talán, hogy mi voltál nekem! |
Van egy lány, ki szerelmes lett,
de a srác messze lakott tőle.
Ritkán látták egymást, szinte el nem érhették,
de egymást egyre jobban kedvelték.
A kapcsolatot tartották, mindennap beszéltek,
egyszer csak a lány a hercegéhez ment.
Eleinte hűvösek voltak, hisz régen látták egymást,
de később a hangulat a tetőfokára állt.
Nevettek és sétáltak, mint egy szerelmes pár,
s rég nem érzett csókok hadát adták (egymásnak).
De eljött az idő, a lánynak menni kellett,
hercegétől nehezen, de végül búcsút vett.
Aztán újra jött, amit a szív nem akart,
ismételten csak a levél maradt.
Előlről kezdődött minden, de várjunk csak, mégsem,
hisz átéltek valamit, amit együtt még nem.
Igaz mégsem változott minden,
de a kapcsolatuk egy csöppet szorosabb lett.
Majd jött a herceg szülinapja,
amire a lányt meghívta.
A lány boldogan igent mondott,
és szárnyra kapott a boldogságtól.
A bulinak vége lett, a lánynak mennie kellett,
de az éjszakát az emlékébe véste.
Újra fájt a szív, hisz búcsúzott,
de most mosolyogva távozott.
Mosolygott, mert boldog volt,
végre kimondhatta azt a szót.
Bevallott mindent, bár nem így akarta,
de a szívnek nem parancsolhattak.
Telt múlt az idő, nem változott semmi,
de egymást egyre közelebb érezték.
Egy nap, mikor leesett az első hó,
megjelent a herceg,
és a lány szíve hevesen vert.
Meglátták egymást, s el nem engedték,
együtt úsztak a boldogság tengerén.
Ám az idő gyorsan pergett,
és a hercegnek mennie kellett.
A lány búcsúzott tőle, s könnyeit törölte,
a búcsúzás a szívét betegítette.
Megbeszélték a sráccal, hogy gondolkodnak,
s a kapcsolatukról döntést hoznak.
Még aznap a herceg bocsánatot kért,
a lány szemében megjelenő könnyekért.
A lány szívét nyomban felolvasztotta,
s bánatát mosolyba folytatta.
Utána még sokat beszélgettek,
bár kicsit feszélyezett volt a helyzet.
A lány érezte, hogy ebből most jó nem lehet,
s nyomban készítette a zsebkendőket.
Tényleg így lett…
A herceg leírta az érzéseket…
Leírt mindent, amit érzett,
hogy most a szabadságnak élne.
De a lány nem kezdett sírni,
könnyek helyett elkezdett írni.
Versbe foglalta minden bánatát,
leírta szíve fájdalmát.
Fájt neki minden, mi hirtelen érte,
de semmit nem tudott tenni ellene.
Ezt hozta neki a sors, így kell élni,
vajon érdemes-e a herceget szeretni?
Nem tudhatja, hisz szívvel szeret,
a szívnek pedig parancsolni nem lehet.
|
Boldog egy kislány ha megkap egy játék babát,
Boldogan játszik vele éveken át,
Évek múlva a kislány elsős lesz,
Leteszi babáját s helyette kezébe könyvet vesz,
Megtanul írni, olvasni,
De szeretett babáját még sem tudja feledni,
Sírva szalad szobájába,
Sikoltozva, ordibálva,
Mert szeretett babáját sehol sem találja,
Leül az asztalhoz vacsorázni,
De egy falatot sem tud enni,
Lefekszik ágyába Könnyesen,
S istenhez imádkozik csendesen,
Telnek- múlnak a napok, hetek, hónapok, évek,
A kislányból nagylány lesz,
Egy szép napon szerelmes lesz,
Nemsokára össze jönnek,
Sokáig boldog a lány vele,
De a fiú egyszer otthagyja,
A lány keresi az iskolába, keresi a városukba, keesi az országukba,
De szertett barátját sehol sem találja,
Sírva fekszik le ágyába,
S ahogy gondolkodik eszébe jut Babája,
Rá jön a boldogság csak egy pillanat,
Melynek egyszer úgyis vége szakad!!!!
(Totyimmmm lehetek én a mindennapi vers felelős????:D) (Zituuuuu) |
| kössz, de ki vagy? (Totya) |
[Friss hozzászólások] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés